A térfigyelő kamerákkal kapcsolatos indulatok épp akkorák, mint amekkorák az eredményességükhöz fűződő remények, igazolások. Most év vége felé közeledve, egyre több település nyert különböző pályázatokon forrást térfigyelő kamerákra, ezért is a Kossuth rádió Napközben című műsora vette napirendre a kérdést, ahol hasonló módon foglaltam állást. Csodaszer vagy haszontalan pénzpazarlás a kamera? Nézzünk utána!
A kamerák esetében három kérdéskört célszerű körbejárni, ha valóban tudni szeretnénk eredményes lesz-e a beruházás, s nem csak presztízscélokat akar szolgálni: 1. A törvényesség, a telepítés helyének kérdése. 2. Mit várunk a kamerától, mikor lesz eredményes? 3. Milyen hatásokkal kell számolnunk a kamerák telepítésekor?
A kamerákat telepíthetjük közterületekre, magánterületekre, és ún. fél-magánterületekre. Az első a teljes nyilvánosság számára nyitva álló közterületeket, mint például a vasúti vagy buszpályaudvarokat, aluljárókat – jelenti. A második esetben nyilvánvaló, hogy saját otthonunk, ingatlanunk védelme érdekében – nem sértve mások vonatkozó jogait – telepíthetünk kamerákat, míg a fél-magánterületek gyakoriak: bevásárlóközpontok, kulturális, sportrendezvények csarnokai, benzinkutak, stb.
A hatályos normák, az Avtv., a Ptk. vonatkozó rendelkezései világosak. A személy saját képmásához való joga és az információs önrendelkezés joga bár sokban hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. A különbözőség és azonosság pont a kamerák használatakor merül fel, hiszen az adatvédelmi szabályokon túl azt is vizsgálni kell, hogy a térfigyelők mennyiben ismerik el a képmáshoz való jogot. Kérdés, hogy történik-e adatkezelés a térfigyelés esetén, rögzítésre kerül-e a kép (s ha igen, csak a törvényben előírt ideig), s ezekkel összefüggésben érvényesül-e a "célhoz kötöttség" követelménye?!
Ez utóbbi az adatkezelés során mint követelmény azt jelenti, hogy kizárólag a meghatározott, jogszerű célt segítheti, szolgálhatja a felvétel, ahhoz kötődik, nem lépi túl a szükséges mértéket és időtartamot. Ha a felvétel készítése nem felel meg a célhoz kötöttségi szabályoknak, de facto törvényellenes maga a felvétel, akkor az képmással visszaélésnek tekinthető. Visszaélés lehet, ha valaki illetéktelenül hatol más személyiségi érdekkörébe, a rejtett kamerás, vagy titkos felvétel készítése, vagy az engedéllyel készült de más célra felhasznált felvétel, de akár az is, amikor az engedéllyel készült felvétel nyilvánosságra hozatali módja a hibás és például nevetségessé válik a kamerán rögzített személy.
A telepítés előtt tisztázni kell, mit várunk a kameráktól, milyen eredményeket? Ha már a telepítés mellett döntünk, érdemes áldozni rá, és a műszaki megoldások mellett időzni, hiszen a jó minőségű felvételek segíthetik egy későbbi, esetleges bűncselekmény bizonyítását. A több irányban mozgatható, kevés fénynél is működő kamerák eredményesek. Fontos, hogy előzetesen megismerjük a tapasztalatokat, milyen szabálysértések, bűncselekmények megelőzésében, megszakításában lehet eredménnyel használni a kamerákat, milyen rendezvények biztosításában lehet rendkívül hasznos szerepe. A kamera nagyhatalomnak tartott Londonban egymillió kamera figyeli a londoniakat buszokon, tereken, utcákon naponta, és egyre többször vetődik fel a kamerákkal kapcsolatos eredményesség kérdése. Bizonyosan eredményes lehet a kamera a gépkocsilopások, gépkocsiból lopások megelőzésekor, felderítésekor.
Az Independent című brit lap nemrég kérdőjelezte meg a hatékonyságot a Metropoliten Police belső jelentését alapul véve, amely szerint 2008-ban csak ezer bűncselekményt sikerült a kamerák által rögzített képpel megoldani. Ugyancsak Londonban mesélte nekem egyszer egy bűnmegelőzési vezető, hogy a külvárosokban a kábítószer terjesztők kiszűrésére, azonosítására tett erőfeszítésük is kudarcot vallott, hiszen a terjesztők szürkületkor, farmerban, sportcipőben, kapucnis pólóban jelennek meg a kamerák képén, ami igencsak megnehezíti beazonosításukat.
S persze a hatások… A kamerák által látott területeken megnövekszik (legalábbis az elején) a bűncselekmények száma, ami természetes, hiszen ezek sokszor látenciában maradtak volna. Érdemes figyelni a legutóbb Magyarországon látott eredményes esetekre: a IV. kerületben csalót fogtak eredménnyel a napokban, Zalaegerszegen a holokauszt emlékművet figyelik kamerával, de a Szabolcsban portást verő rendőrt is a rögzített kép buktatta le.
Nem mehetünk el azonban a kriminológia által jól ismert áthelyeződési magatartás mellett, hiszen gyorsan híre megy a kameráknak, s így a bűnözési energia áttevődik a kamerák által nem látott területekre, vagyis a bűnözők némileg áthelyezik érdeklődési területüket. Ez tény, és szinte minden olyan esetben megfigyelhető, amikor konkrétan, jól körülhatárolható területeket (Havanna lakótelep vagy épp egy balatoni település) kamerázunk be.
Mivel Magyarországon ilyen, ezt célzó részletes és átfogó hatásvizsgálat nem készült, ismét egy londoni kutatáshoz nyúlnék vissza. A térfigyelő-rendszerhez kapcsolódó bűncselekmények típusait firtató kérdésre a megkérdezettek 17%-a a közrend megsértését, 16%-a erőszakos támadást, 15%-a pedig a lopást nevezte meg a térfigyelőhöz leginkább köthető bűncselekmény-típusként. Csaknem negyed részük szerint a futball-mérkőzések, felvonulások biztosításában jelentős a szerepük a kameráknak. Egyébként a rendszer által rögzített súlyos bűncselekmények között 10% a közrend megsértését, 15% a testi erőszakot, 12% a gyilkosságot, 7% a rablást, 5-5% pedig a nemi és fegyveres erőszakot említette a megkérdezettek közül.
Nagyon nagy szükség lenne, egy átfogó, független hatástanulmányra, amely az előbbiek szerint mutat utat a ma még gyakorta lelkesedésből telepített kamerák beruházóinak. Mert a térfigyelő kamerákhoz társított az üzleti, kriminológiai és politikai célok nem fedik egymást.
