Finszter Géza felütése(1) alapos: „Realitásnak számít-e az olyan kriminálpolitika, amelyik egyszerre hirdet szigort és megbocsátást, működtet pozitív és negatív kontrollokat, kínál büntetést elkerülő alternatívákat és épít börtönöket? A bűnözésnek a 90-es évek közepétől mért számottevő csökkenése Amerikában és Nyugat-Európában azt igazolja, hogy csak a komplex közbiztonsági stratégiák számíthatnak sikerre, amelyek bizony nem csupán szellemi, hanem anyagi beruházást is igényelnek. (A montreali Nemzetközi Bűnmegelőzési Központ adatai szerint az utolsó három esztendőben Angliában a társadalmi hátrányok leküzdésére és oktatási programokra 1,6 milliárd dollárt, bűnmegelőzési célokra pedig 2,25 millió dollárt fordítottak. Kanadában egy 1998-tól 2002-ig tartó négyéves közbiztonsági terv megvalósítására 21 millió dollár került elkülönítésre, Franciaországban a városok biztonságosabbá tételére az 1994-1998 közötti periódusban 1,1 milliárd dollárt költöttek.)"(2)
„A folyamatot, melyben a rendőr személyisége kiformálódik, a következőkben foglalhatjuk össze: a rendőr szerepe tartalmaz két lényeges változót, a veszélyt és a közösségtől kapott hatalmat, melyeket az általuk kifejtett konstans nyomást figyelembe véve hatékonynak értelmezhetünk.”(1)
A rendőrt terhelő kétféle, egymásra ellentétesen ható presszió (egyrészt, hogy munkáját a személytelen utasítások, normák nyomása alatt végezze, másrészt hogy konfrontálódik az ismeretlennel, kiszámíthatatlannal), paradox helyzetet teremt – állítja Krémer Ferenc. A magyar rendőrség, mint szervezet s annak egyes tagjai el voltak zárva minden vizsgálódás elől a rendszerváltás előtt, azóta azonban mintha „rászakadt” volna társadalom, civil világ és média. Ha a szervezetről akarunk képet kapni, és beleássuk magunkat a szabályozását, működését biztosító normákba és kiegészítjük mindezt a szervezet által alkotott belső normákkal (mindet áttanulmányozni képtelenség) jobban eligazodhatunk. Ez azonban egy pozitív kép, amely inkább az elvárást, mintsem a valóságot tükrözi vissza. Inkább a hogyan-t, mint a milyen-t.
Concha Győző, a rendészet jeles kutatója, akadémiai székfoglalójában a rendőrség fajai között a biztonsági, közigazgatási rendőrséget különböztette meg. Az előbbi a bírói működéstől abban különbözik, hogy nem csak a jog eszményi uralmát biztosítja, lehetővé téve a tettesek elfogását, és e két feladat végett nem csak a tények, „hanem valószínűségek alapján is megszoríthatja a személyes szabadságot”. Ne feledjük: 1901-et írunk. A közigazgatási rendőrséget magától a közigazgatástól abban véli megkülönböztetni, hogy amíg a közigazgatás állapotot, intézményt vagy műveletet létesít, vagy folyamatot tervez, addig a rendőrség mindezek előfeltételeit nyújtja az „őrködés” vagy emberi szabadság korlátozásával. A rendőri működést éppúgy, mint a közigazgatásit, alkotónak, kezdeményezőnek tartja a bírói ellenőrző, rendező szerepével szembeállítva.
A rendészet fogalmába azok a represszív és preventív intézkedések tartoznak, amelyek a kriminálpolitika által meghatározott irányban, a bűnözés csökkentését az állam e céllal működő, legitim erőszakot (kényszerítési aktust) birtokló szervezetének intézményrendszerében valósulnak meg. Szamel Lajos örökérvényű, tradícióra figyelemmel lévő meghatározása „a rendészet úgy határozható meg, mint olyan állami tevékenység, amely a közrend megzavarásának megelőzésére, a közvetlen zavaró magatartás megakadályozására és a megzavart rend helyreállítására irányul”(1) – ma is eligazodási támpontot jelent. Igaz, a közrend és közbiztonság fogalmi elemei gyakorta keverednek, Szikinger István mondja: „Szamel Lajos és más szerzők közrendnek nevezett kategóriája lényegében a közbiztonsággal azonos, amennyiben jogilag szabályozott magatartásokra korlátozzuk a védelmi célú közhatalmi beavatkozás lehetőségét.”(2)
A bűnözés elleni küzdelem ma is Janus-arcú, s mint minden társadalmat veszélyeztető, annak működését negatívan befolyásoló tényezőnél, választani kell a megelőzés, vagy a már bekövetkezett jelenség hatásainak utólagos csökkentése között. A represszió alatt a korábban elkövetett bűncselekmények felderítését és a tettesek felelősségre vonását értjük (ez lehet hatékony eszköze a prevenciónak). A másik maga a prevenció, amely nem jelenthet mást, mint olyan hatások indukálását, kifejtését, amelyek a bűnözés terjedelmi visszafogását jelentik. Tehát a bűncselekmények létrejöttét kiváltó okok, folyamatok megszüntetése (ez az elkövető személyiségére is koncentráló komplex folyamat), de facto olyan feltételek, körülmények teremtését jelenti, amelyek révén lokalizálhatóak, minimumra szoríthatóak e jelenségek. Bizonyosnak tekinthető, hogy a megelőzés költséghatékonyabb, ám rendre tanúi vagyunk a represszió mindenhatóságának, pontosabban a bűnmegelőzés rangon aluli megítéléséhez.
A bűnözés az elfogadott megítélés szerint társadalmi jelenség, ha úgy tetszik, társadalmi tömegjelenség, amelyet a jog is szabályozási körébe von, szankcionálja azt, ezáltal válik jogi jelenséggé. „Bűnözésnek nevezem mindazt, ami antiszociálisan megsérti a társadalmi egyenlőtlenségeket védő törvényeket. A bűnözés az egyenlőtlenségeket reménytelen eszközökkel és ideiglenesen, az egyénre korlátozva szünteti meg.”(1)
Minden jogállam az emberek szabad akaratából szerveződve juttatja kifejezésre azokat az értékeket – s ezzel maga is önálló értékrendet teremt –, amelyeket a tradíció tőkéjén, de a jövőre figyelemmel is határoz meg a hétköznapok és közösségek számára. Az egységes Európa egy olyan közöss
ég, amelynek önálló értékeket teremtő szabad közösségei, szabad államai ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz. Kulturális és történelmi, a múltból induló, vagy épp a jelenből a jövő felé tartó fontos kapcsolatok ezek.
Pintér Sándor belügyminiszter kissé elrontotta a sajtómunkások hétvégéjét azzal, hogy egy szakmai fórumon azt találta mondani: „Az országban jelentősen vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek, egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül nem lesz megoldható”. Ezt a Belügyminisztérium sajtója egy ostoba magyarázkodással tetézte. Figyelemmel Pintér egy, a Kormány megalakulását követő megjegyzésére – valamint a Belügyminisztérium sajtójával szemben szakmai berkekben az elmúlt hónapokban megfogalmazott kritikákra – két konklúzió adódik. Egy. Pintér Sándor elsősorban előrelátó rendőr szakember s csak másodsorban választást nyerni akaró politikus. Kettő. A belügyes kommunikációt nem ártana megerősíteni. És az első a fontosabb.
Ma további hét rendőrt vett őrizetbe a megyei ügyészség Sátoraljaújhelyen, ahol két hete ugyanennyi fővel csökkent a helyi rend őrzőinek száma. Ellenük vesztegetés gyanúja miatt indult eljárás.
Néhány évvel ezelőtt, még a helyi bűnmegelőzési tanács elnökeként diszkréten, majd egyre intenzívebben hívtam fel a figyelmet a Rendőrkapitányság állománya között megbújó erkölcsi erózióra, noha a most őrzietbe vettek közül többen akkor még nem voltak állományban.
